Erek
Kis vérkör
Nagy vérkör
Vérnyomás
Anyagkicserélődés
Nyirokkeringés
Az erekben folyamatosan áramló vér a sejteket körülvevő folyadéktérrel, a szövetnedvvel tart kapcsolatot. A szövetnedv jelenti a sejtek közvetlen, ún. belső környezetét. A sejtek működésének feltétele, hogy a szövetnedv összetétele, hőmérséklete, térfogata többé-kevésbé állandó legyen. A szövetnedvbe a vér útján jutnak el a tápanyagok és az oxigén, ugyancsak a vér szállítja el a sejtanyagcsere termékeit, például a szén-dioxidot.
Az embernek zárt keringési rendszere van, ez azt jelenti, hogy a vér folytonos érhálózatban kering. Az érhálózatot a szívből kifelé vezető artériák, a szív felé vezető vénák és az artériákat a vénákkal összekötő hajszálerek építik fel. Az érhálózat két vérkört alkot. A kis vérkör a szív és a tüdő, a nagy vérkör a szív és a test szövetei között biztosítja a vér áramlását.
Az artériák (verőerek, vivőerek, ütőerek) izmos, rugalmas falú erek, amelyek a szívből a hajszálerek felé vezetik a vért. A nagy vérkörben oxigéndús, a kis vérkörben szén-dioxidban gazdag vért szállítanak. A szív jobb kamrájából kiinduló tüdőartéria, illetve a bal kamrából eredő aorta a testben egyre kisebb erekre ágazik szét. A legkisebb artériák hajszálerekben folytatódnak. Az artériák rugalmas faluknak köszönhetően követik a szív összehúzódásait, pulzushullám fut rajtuk végig.
A vénák (gyűjtőerek, visszerek) a hajszálerek felől a szív felé vezetik a vért, a legkisebb vénák egyre nagyobb átmérőjű erekbe szedődnek össze. A kis vérkörben oxigéndús, a nagy vérkörben szén-dioxidban gazdag vért szállítanak. Falukban kevesebb Az izomszövetek egyik típusa, amelynél a sejtekben rendezetlenül állnak a fehérjefonlak, ezért nem mutatnak harántcsíkolt mintázatot. A simaizomszövet lassú, de kitartó összehúzódásra képes. Emberben a belső szervekben, pl. erek, belek, hörgők falában található meg, a sejtek működése akarattól független.simaizom és Általában elágazó fehérjefonlakból áll, amelyek eredetei hosszuk kétszeresére is képesek megnyúlni. Nevének megfelelően rugalmasságot biztosít annak a szövetnek, amelyben megtalálható.rugalmas rost található, mint az artériákéban. Ennek következtében tágulékonyak, nagyobb mennyiségű vért képesek befogadni. A vénákban található A szívból kiinduló erek, és a vénák falának belső felén található zseb alakú hártyák, amelyeket a normális irányú véráramlás az érfalhoz lapít. Ha a véráramlás valamiért visszafordulna, a hártyák alkotta zsebekbe befolyik a vér, a zsebek megtellnek, és öszezáródnak, csapóajtóként akadályozva meg a vér visszaáramlását.zsebes billentyűk szelepként működnek, így megakadályozzák a vér visszafelé áramlását.
A hajszálerek (kapillárisok) a kisartériákat és a kisvénákat kötik össze egymással. A kis vérköri kapillárisok sűrű hálózatot alkotnak a tüdő léghólyagocskáinak felszínén, a nagy vérköri kapillárisok pedig a test szöveteiben. A hajszálerek falát alkotó A hámszövetek egyik típusa, melynél a hámsejtek egyetlen réteget alkotnak, lapított alakúak. Funkciója általában nem a védelem, hanem a különféle anyagok átjutásának segítése. Ilyen hámszövetből áll például a hajszálerek fala, és a tüdő léghólyagocsáiban a légzőhám.egyrétegű laphám könnyen átjárható a kis méretű részecskék, például a légzési gázok és a víz számára. A hajszálerek területén anyagforgalom zajlik a vér és a környező szövetek között. A kis vérköri kapillárisok falán át oxigén jut a vérbe és szén-dioxid a tüdő léghólyagocskáiba. A nagy vérköri kapillárisokon keresztül többek között oxigén és tápanyagok jutnak a vérből a szövetnedvbe, a szövetnedvből pedig szén-dioxid és különböző bomlástermékek a vérbe.
A kis vérkör érhálózata a szívet és a tüdőt köti össze egymással. A szív jobb kamrájából kiinduló tüdőartéria szén-dioxidban gazdag vért továbbít a tüdő felé. A tüdőben a léghólyagocskák felszínén megtörténik a gázcsere, és az oxigéndús vér egyre nagyobb átmérőjű vénákban áramlik a szív felé. A tüdővéna a bal pitvarba torkollik. Nyugalmi állapotban a kis vérkörön percenként mintegy 5 dm3 vér áramlik keresztül.
A nagy vérkör érhálózata a szívet és a test szöveteit köti össze egymással. A szív bal kamrájából kiinduló főverőér, az aorta oxigéndús vért továbbít a szöveteket behálózó hajszálerek felé. A hajszálerek falán keresztül megtörténik a gázcsere, és a szén-dioxidban gazdag vér egyre nagyobb átmérőjű vénákban áramlik a szív felé. A nagyvéna a jobb pitvarba torkollik. Nyugalmi állapotban a nagy vérkörön percenként mintegy 5 dm3 vér áramlik keresztül. A szervezetben lévő vérmennyiség több mint 80%-a ugyanakkor a nagy vérköri erekben található.
A vérnyomás a vérnek az érfalra gyakorolt hidrosztatikai nyomása. Az érhálózatban a vér a nagyobb nyomású hely felől áramlik a kisebb nyomású hely felé. A nyomáskülönbséget a szívből kiinduló artériák és a szívbe torkolló vénák között a szív összehúzódásai alakítják ki.
A nagy vérkörben a kisartériákat és a kisvénákat összekötő hajszálerek területén jelentős mértékű anyagkicserélődés zajlik a szövetnedv és a vér között. A hajszálerekből tápanyagok és a sejtlégzéshez szükséges oxigén lép ki, míg a sejtek anyagcseréje során keletkezett bomlástermékek és szén-dioxid a szövetnedvből a hajszálerekbe kerül.
A kisartériákból érkező vér viszonylag nagy nyomást fejt ki a hajszálerek kezdeti szakaszának falára. A kapilláris falán fehérjementes vérplazma, azaz nyirok áramlik a szövetnedvbe, amelynek nagyjából 90%-a visszaszivárog a hajszálerekbe, míg a maradék 10%-ot a nyirokerek juttatják vissza a vérkeringésbe.
A nyirokkeringés egyik feladata a szövetnedv feleslegének visszajuttatása a vérkeringésbe. A nyirokáramlás a szövetek területén található nyirokhajszálerekből indul ki. A nyirokhajszálerek egyre nagyobb nyirokerekbe szedődnek össze. A legnagyobb nyirokér, a nyirokvezeték a szív közelében található nagy vérköri vénába juttatja a nyirkot. A nyirokerek mentén nyirokcsomók találhatók, amelyek egyrészt megszűrik a rajtuk átáramló folyadékot, másrészt szerepük van a Másik nevük limfociták, a fehérvérsejtek egyik csoportja. Méretük a vörösvértestekhez hasonló, önálló mozgásra nem képesek. A védekezőrendszer tagjaiként szerepük a specifikus immunválasz kialakításában jelentős.nyiroksejtek képzésében és a kórokozók elleni védekezésben is. A nyirokcsomók mellett nagyobb méretű nyirokszervek (mandulák, féregnyúlvány, lép stb.) is találhatók a szervezetben.
